Békefüst, háború íz - Dokumentumfilmek 4.
Dokumentumfilmre talán ritkán akasztanak olyan jelzőt, hogy ”tündéri”, de én most erős késztetést érzek, hogy megtegyem.
A Szénégetők című rövid, mindössze 15 perces filmből egész egyszerűen sugárzik a nyugalom és a kedvesség. A nyugalom minden bizonnyal az elszigeteltség miatt, merthogy a két szereplő, Marek és Janina nyaranta a hegyekben dolgoznak szénégetőként, távol a világ zajától és minden egyéb zavaró tényezőtől. A ”kedvesség” sem egy túlzottan ide illő jelző, de gyönyörű felvételeket láthatunk a tájról, a folyamatosan füstölgő szénégetőről és a ház körül éldegélő állatokról, például egy tyúkról, amint a pillangókat kergeti, vagy épp egy vázában lévő virágcsokorból csipeget és a hatalmas kutyáról, akit erőteljesen frusztrál egy béka jelenléte, és még sorolhatnám, mert tulajdonképpen az egész film ilyen szösszenetekből áll. Minden egyes napjuk ugyanúgy telik el, de a rendező Piotr Zlotorowicz rávilágít az apró részletekre, amitől színesebbé válik az amúgy szürke (a széntől már-már fekete), egyhangú nyaruk.
A béke és nyugalom után következik egy kis háború. Azt kell mondanom, hogy a Cooking History, magyarul a Hogyan főzték a történelmet? meglehetősen nagyot szólt. A vásznon, és a nézőtéren egyaránt.
A dokumentumfilm logline-ja így szól: „6 háború, 11 recept, 60361024 halott.” Nagyon ott van, nagyon frappáns, lényegretörő, szívbemarkoló. Az egész film ilyen. A rendező, Peter Kerekes előtt le a kalappal. Nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el ömlengeni, de tényleg nagy hatást gyakorolt rám a film (és úgy láttam, nem csak rám). Alapvetően egy háborúkról szóló majdnem másfél órás mozi szerintem rendesen meg tudja terhelni az ember lelkét, de ebben az esetben a tragikus események elmesélése közben beszúrt komikus elemek tették az egész filmet keserédessé. Nem tudunk szó nélkül elmenni amellett, hogy a filmben szereplő háborús szakácsok milyen borzalmakon mehettek keresztül, hány barátjuk veszett oda, és hogy ezt vajon fel lehet- e dolgozni valaha, vagy egy élet is kevés hozzá? A nehéz, zsíros alapra a rendező ráhúzott egy könnyedebb, light-os réteget, ezzel téve élvezhetőbbé és befogadhatóbbá az amúgy gyomorfekélyt okozó történetet. Kötelezően ajánlott megtekinteni!
Tóth Kriszta