Ahányféle rendező… - Animációs filmek 2.
Khm… akkor tehát! Ötlet és humor orgia, színkavalkád, különböző animációs technikák, visít a mellettem ülő lány, amúgy a nézők visszafogottan, de bizony nevetnek, én is reszketek és harapom a nyelvem, kiváltó ok: Animációs filmek 2.
Mati Kütt Égi dal címre hallgató nyitódarabjára mindez igaz kicsiben. A 45 perces szürreális agymenés fantasztikus lényekkel telezsúfolt világának legnehezebb foglalkozását minden bizonnyal a postás űzi. Kemény artista kiképzés, kondíciónövelés egy doki felügyelete alatt, akinek egy bal agyfélteke a háziállata. Igen, mozog. És beszél is. És természetesen okos. Az Égi dal tele van szimbólumokkal, filozófiai utalásokkal, persze nem kötelező érteni, becsszó szórakoztató, s ebben a rendkívüli ötletgazdagság és temérdek vizuális poén a ludas; nagy szemét lennék, ha mindezeket most itt lelőném.
 

Ralf Kukula Az ember, aki még hitt a gólyában című animációs kisfilmjének főszereplője egy szeretnivaló agyi-fogyi férfi, aki tanulmányi körútra indul, hogy megtudja, honnan is jönnek a gyerekek, ugyanis szeretne egyet. Mosolygós, édes és szívcsücsök olvasztó.
Wonház Annamária Falun című bábfilmje egy beállításban mutatja be egy öreg házaspár napját. Nem erőlködik hatalmas, frappáns dolgokon, hogy olyan történetet hozzon össze, ami sikít és üvölt; szívmelengetően aranyos, egyszerű papó egyszerű mamóval, jól eltalált, mégis falun mindennapi poénokkal – s pont ezért.
 

Sose vezess, ha halott vagy. De igen, lécci vezess! Mert a Gregor Dashuber fejéből kipattant defektes várost és annak még defektesebb lakóit soha nem ismernénk meg. Punkok, rockerek, drogosok, emósok, kétfejű (ez kicsit lehangoló) és négymellű (ez lelkiállapot kérdése, de… juhé!) nagyon rózsaszín cicababa, gördeszkázó anarchista pingvinek, mindez baromi jó képi világgal, fekete-fehér alapról rikító vörössel, sárgával, rózsaszínnel.
 

A második félidőre már kevesebb poén jut, megmarad azonban az érdekességi tényező és változatosság. A szemem köszöni szépen Cakó Ferencnek a homokanimációt, az apjának ajánlott Érintést. Vergine Keaton kollázs drámájában az üldözött szarvascsordából üldözők lesznek. Akarva-akaratlan, de van egy enyhe pszichedelikus rock koncert íze (de az is lehet, hogy csak az én elvetemült elmém gondolja így).
 

Emanuel Gorinstein Víztornyistája kicsit szomorkás, kicsit melankolikus, de leginkább meghatóan szép kis történet, s az ezt követő, Ámár címre keresztelt záródarab, Isabel Herguera masszív agygörcse tesz arról, hogy a hegedűtől nyugalomba szenderült néző el ne szunyókáljon. Nézem a képeket, s szinte észre se veszem, hogy a szemgödrömben pogóznak a hangyák. Üt. Halántékon. De tényleg. Nagyon.
 

Ahányféle rendező, annyiféle animáció. Figyelem! Nem csak szórakoztat.

Korčok Péter