Mohammadreza Vatandoust: Amikor a citrom sárgulni kezdett…

Aki ez alapján egy kalandos mozira számítana, annak csalódnia kell. Egy rémálom és egy falfestmény utal a főszereplő háború alatt átélt borzalmaira. Nyoma sincs sziklára koppanó üres töltényhüvelyeknek, vércseppeknek is híján vagyunk, a film legmegrázóbb jelenete a már említett falfestmény, ahol a freccsenő vért vörös festék helyettesíti. Mohammadreza Vatandoust rendező kíméletlenül száműzi az adrenalint filmjéből, Shahrbanoo a várostól távol, beteg apjával él, s végzi egyedül a megélhetéshez szükséges ház körüli munkát. Megtörve is töretlen, szomorkás de kemény vonásai ritkán adják meg magukat az érzelmeknek.

Kezére ketten is pályáznak: a szerethető, aranyszívvel és egyszerű gondolkodással felvértezett Seyed Agha és Shahrbanoo vérfertőzéstől sem visszariadó, ellenszenves hentes rokona egymás tökéletes ellentétei, s ez a film ugyanúgy róluk is szól, nem csak Shahrbanoo-nak, nekik is keserű a citrom. A szeretnivaló, szerelmetesen dalolgató Agha aranyosan udvarol, a magabiztos, nagyszájú rokon keményen akar, de végül kénytelenek mindketten a hozzájuk legközelebb állónak kiönteni szívüket. A trió vágyakozik, álmodozik és várakozik.

A történet nyugodtan, lassan csordogál, itt-ott egy-két kameramozgás, de egyébként, s a filmnek pont ezért sajátos hangulatot adva a felvevőgép makacsul rögzítve áll. A temérdek közelit használó Vatandoust képei nem szebbek a valóságnál, kerülik a giccset, nyugtatják a szemet. A rendező magabiztosan kezeli a szomorkás hangulatot, a film nem megy át nyomasztó melankóliába.

Az Amikor a citrom sárgulni kezdett… első játékfilmnek mindenképp erős. Szép. De nem gyönyörű. Megérinti a szívet. De nem markol bele. Nyugodt és csendes, mint a dombtető, ahová Shahrbanoo száműzte magát. Egy pohár vörös azért dukálna a jegy mellé :)
Korčok Péter