Haladjunk visszafele a szombat történéseit illetően, és indítsuk napi beszámolónkat a Napra zenekar ismertetésével. A rockzenébe oltott népzene csak ritkán köt olyan "katartikus" házasságot, mint a Napra esetében. Hallottuk már a magyar népdalkincs gyöngyszemeit elektrósítva, bohócbandák által slágerlistákra térítve, és még sorolhatnánk. "Ha te tudnád, amit én...?" Kommersz, műanyag tálkába kilöttyintett zenei örökségünket szívószállal hörpölték fel korunk titánjai, és trendivé mixelték négyszögjel-agyú zenei hókuszpókok. Ha viszont mindezt más szemüvegen keresztül nézzük, akár azt is mondhatnánk: ezek a könnyed próbálkozások közel hozták az átlagos zenefogyasztóhoz a népzenét, "popularizálták", értelmezhetővé tették, és résnyire kinyitották az ajtót a mívesebb, lélekmélyt megérintő, értékhordozó alkotások előtt. Olyanok előtt, mint amilyen a Napráé is.

A Napra zenéje nem ősgyökér népzene, sokkal inkább zsigeri, "népzeneies" folk & roll, bődületes gitár- és hegedűvirgákkal, kristálytisztán "sipító" énekhanggal (Krámli Kinga), belágyítva harmonika- és cimbalomkísérettel. Az eredmény pedig olyan nemes ötvözet, melyben a népzenei alázat és hagyománytisztelet pacsizik a rockzene extravaganciájával.
A zenekar saját szerzeményekkel pakolja tele amúgy sem csekély népzenei kincsünk cifra ládikáját, s tán az sem véletlen, hogy olyan autentikus etnohéroszok keresik Both Miklósék társaságát, mint Balogh Kálmán cimbalmos, vagy épp Pál István "Szalonna" prímás. A szombat esti koncertet végigugráló, táncoló főtéri tömeg a zene igazi örömünnepében részesült.
A Napra előtt az Apnoe Folk Underground magyar népzenei alapokon nyugvó, minőségi underground zenéjét kagylózhattuk, a nótákat hamisítatlan népi hegedű, elektromos koboz és karakteres férfi népi énekhang gazdagította.

A koradélutáni órákban a Gyimesi délután programjaiból szemezhettünk, népzenei örökségünket felvillantó produkciókból. Az autentikus előadóktól ízelítőt kaptunk a gyimesi csángó népi kultúrából. A Kárpátokon túli magashegyi patakvölgyekben, a történelmi Magyarország legkeletibb határán élnek a gyimesi csángók, akik a múlt század végéig elzárt körülmények között voltak és emiatt rengeteg ősi magyar kultúrális értéket őriztek meg. Elég csak meghallgatni archaikus magyar nyelvű beszédüket. A délután során a MEDIAWAVE "népi udvarában" nem egyszerűen a színpadra léptek, hanem muzsikájuk es táncaik közt lehetett velük beszélgetni és megkóstolni ételeiket.
A Gyimesi délután legszínesebb produkciója minden bizonnyal a Zerkula zenekar népzenéje volt. A csapat fiatal gyimesi csángó muzsikusokból áll (hegedű-gardony), akiket a nemrég elhunyt, legendás gyimesi vak primás, Zerkula János indított útnak, nevelt élete utolsó éveiben. Jani bácsi a MEDIAWAVE Fesztivál alapfigurájának számított, szinte minden évben itt volt a fesztiválon. Nem véletlenül kapta meg a MEDiAWAVE alapította "Párhuzamos kultúráért" díjat.

A gyimesi napot a Csángálló zenekar ragyogtatta fel először, a délutáni órákban, a moldvai és gyimesi csángó kultúra zenei világának autentikus felidézésével.
 

/cikk és fotó: vaskarika.hu /