Julio és édesanyja az utcán, a szemét közt találnak egy kisbabát, Danielt. Magukhoz veszik, családtagként tekintenek rá, sosem idegenként. Julio és Daniel felcseperednek, a foci lesz a mindenük, és kifejezetten tehetségesek. Fel is figyel rájuk egy edző, aki remek ajánlatot tesz a fiúknak, de eközben súlyos tragédia történik a családban, ami miatt minden a feje tetejére áll, elszabadulnak az indulatok. A kérdés, hogy vajon sikerül-e végigmenniük a buktatókkal és akadályokkal tarkított úton, hogy végre az igazi szenvedélyüknek, a focinak élhessenek, vagy erősebb a kísértés és a bosszúvágy?
Mondhatjuk, hogy a sztori átlagos. Hamisítatlan dél-amerikai hangulat, erős érzelmek és puskaporos levegő. A rendező remekül érzékelteti a feszült légkört, a kézikamerás felvételek és a gyors, intenzív kameramozgások mind-mind fokozzák a feszültséget. Mellesleg az egész film ettől lesz nagyon is realisztikus. Annak ellenére, hogy nem „igaz történeten alapul” nagyon is el tudjuk képzelni, hogy ilyesmi ott bármikor megtörténhet. A filmben nincs meglepetés, nincs újdonság, sem különböző extra effektek. Egyszerűen csak elmond egy történetet két srácról, akik között rettentő erős kötelék húzódik. Nincs túlspilázva, nem válik csöpögőssé, még a szomorkásabb jeleneteknél sem. A cselekmény a lényeg, és ez remekül lett kivitelezve. A fiatal rendező bátor volt a témaválasztásnál, hiszen sokak szerint már-már elcsépelt a sztori, de ő mégis bevállalta, és nagyon jól tette, hiszen ezzel kivívta magának a szakmai elismerést és több díjat is besöpört különböző filmfesztiválokon (Havana Film Festival, Moscow International Film Festival, Los Angeles Latino International Film Festival stb.)
Kijelenthetem, hogy a realisztikus ábrázolás a legnagyobb előnye a filmnek, na meg persze az, hogy rendkívül pörgős, nincsenek üresjáratok és elejétől a végéig leköti a néző figyelmét. Bátran ajánlom mindenkinek a megtekintését, remek mozi.
Tóth Kriszta