A Mediawave tudja, amit csak kevesen - például a Művészetek Völgye sem - tudott, kicsinek maradni. Nem vált vásári kirakodóvá, nem ment el a kommersz felé, nem esett a növekedés bűvöletébe, nem hígult fel annyira, hogy minden pályázatba beférjen, hogy aztán elveszítse a lényeget. 21 éve gyűjti össze a fesztivál azokat a filmeket, melyek bele mernek nyúlni a legkényesebb témákba, melyek nem akarnak feltétlenül könnyen fogyaszthatóak lenni, melyek egyszerűen akarnak valamit. A zenei kínálat a világzenétől, népzenétől a jazzig ível. De a műfajok nem mondanak el mindent a Mediawaveről, hiszen a lényeg itt a kísérlet. Kísérlet az együtt zenélésre, az együtt gondolkodásra. Irán, India, Pakisztán, Vietnám, Törökország, a Balkán, Afrika találkozik a Mediawave sátraiban és vetítőiben egymással, s a világ boldogabbik(?) felével.
Hartyándi Jenő fesztiváligazgató, a 21 század népművelője, nagyon finoman adagolja ezt a fajta művészetet a meglehetősen bájtalan vasi megyeszékhelynek. Az első hétvégén sok az ingyenes program, mely a Fő térre koncentrál. Számos határon túli zenekar lépett fel a nemzeti összetartozás napján, szombaton, csángó, gyimesi zenék csendültek fel. A Napra együttes például úgy használja a népzene elemeit, hogy abból modern hangzású alternatív zenét farag. Tette ezt szombat este a zömében helyiekből álló közönség legnagyobb örömére. Ismét tömegeket vonzott a Thanks Jimi nap, ahol Jimi Hendrix Hey Joe című legendás nótáját szólaltatták meg a Fő téren profi és amatőr gitárosok.
A múlt hétvége volt a bemelegítő, mondja HartyándyiJenő, a java most hétvégén jön. A zárónapon, 11-én, szombaton, a reggae és a jazz házasítására kértek fel magyar és külföldi zenészeket, ott lesz Michael Schiefel, Carsten Daerr, Christophe Monniot, Hamid Drake és két magyar, Tóth Viktor és Szandai Mátyás. Előző nap pedig egy nagy hazatérésnek lehetünk szem- és fültanúi, a Vajdaságból elszármazott, Franciaországban élő, jeles kortárs zenésszé vált Stevan Kovacs Tickmayer fog ismét idehaza játszani.
A dokumentumfilmes mezőny minden évben erőssége volt a fesztiválnak, ám most 26 kiváló játékfilmet is levetítenek. Majd mindegyik film súlyos társadalmi kérdéseket feszegetett. A vietnámi Phan Dang Di Ne félj, Bi című filmje egy kisgyerek szemével mutatja be egy család széthullását. Mohammadreza Vatandoust filmjének tragédiája akár a második világháborúban is megtörténhetett volna, ám a szétszakított szerelmesek sztorija az Irak-Irán-i háború alatt zajlik, elveszítik egymást a fiatalok, s mire ismét találkoznak, már minden másként van. A horvát Branko Istvancic Riszájkling című filmje egy szeméttelepre vezet bennünket, itt találják Safet számára a szülők azt az öltönyt, amivel szerencsét próbálhat, na nem a király udvarában, hanem egy hulladékgazdálkodási cégnél. Szabó Csilla Tune című filmje egy aluljáróba kalauzol, ahol egy vak zongorista köré épül a történet. Az általunk látott filmek nagyon finoman egyensúlyoztak a kilátástalanság könyörtelen bemutatása, és a szörnyűségek abszurdban, mesében, vagy épp a hazugságban való feloldása között. Jól illik ide Hajdú Szabolcs szívbemarkoló Bibliothéque Pascalja.

Csaknem a kezdetétől figyeljük a fesztivált, s nem titkoljuk, sajnáljuk, hogy szülővárosa, Győr, hűtlen lett hozzá tavaly. Pedig majd két évtized alatt több tucat helyszínt fedezett fel a kultúrának a Rába parti városban, és azon kívül is a Mediawave, elhagyott kastélyt, zsinagógát, belvárosi pincét... Ez a felfedező kedv, ha nem is apadt el, de a hozzá szükséges forrás úgy tűnik igen. Hiába állt a bál Fő tér egy részén, jó zene, kellemes ízek, finom pálinkák és borok kíséretében, száz méterrel arrébb, mintha megszűnt volna a fesztivál hatóköre, Szombathely élte tovább szürke hétvégéjét.
Vigasz, hogy két professzionális helyszínt sikerült találni Szombathelyen. A tavaly még bájosan lepattant Savaria Mozi mára trendi hely lett, a felújítás a szocreál betonszörnyből szerethető helyet varázsolt. A Weöres Sándor Színház pedig olyan profi hely, melyet mindeddig nélkülözni volt kénytelen a fesztivál.
Úgyhogy a magyar kultúra modernkori legnagyobb válságában a Médiawave ismét bebizonyította, elpusztíthatatlan.
Hamvay Péter / Népszava