kategória: installáció

„A szexualitást be kell emelni a nyílt társadalmi viták színterére, és meg kell fosztani a média vulgáris és az intim szféra elfojtó diskurzusainak kettősségétől”

Én egy újrahasznosítási projekten dolgozom már egy ideje - workshopokat is tartok, és különféle használati tárgyakat is készítek, elsősorban tönkrement, elhasznált biciklialkatrészekből. A dologban még annyira meglepő nincs önmagában, nem egyedül vagyok vele, sokan ismerik szerencsére, pláne Magyarországon, miféle csodák varázsolhatók például bringa gumibelsőkből. A dolog érdekessége azonban hogy én olyan dolgokat próbálok létrehozni, ami egyrészt vagy nem létezik még (a "piacon" nem található meg egyáltalán), vagy ha van is az titok, nem beszélünk róla, nem visszük be a publikumba, és végképp nem az evidencia, a mindennapi élet része stb. Olyan workshopokat és installációkat hozok létre ahol a szexualitás és a környezetvédelem és az állatjogvédelem találkozik, a csináld-magad fantáziadússágával és korlátlanságával gazdagítva. A Mediawave újrahasznosítási pályázatát olvasva már egy ideje gondolkozom, milyen formátumban tudnám, hogyan kellene beadnom a pályázatom, hogyan is kéne bemutatni amin dolgozom, amit kiállítani szeretnék. Egyrészről iparművészeti dolgokról van szó, hisz használati tárgyak: felcsatolható műpénisz, karkötő, ostor és így tovább:) Másrészt azért ez mégis egy installáció, az egész egybe. Egy korábbi változatáról van itt egy pár kép, szeptemberben volt kiállítva egy nemzetközi queer-feminista találkozón.

Egy ehhez hasonló, jobban kidolgozott, valamivel rendezettebb intallációt szeretnék a Mediawave-n kiállítani, az újrahasznosítás pályázat keretén belül. Hogy ez méretre, jellegre tekintettel pontosan hogy nézne ki, az a kiállítás keretein is múlik, és ezért szeretnék többet tudni az elképzeléseitekről ezzel kapcsolatban. Mindenképp provokatív, amit így csinálok, nem szeretném túlságosan szexuálisan túlfűtött legyen az eredmény, hogy az elterelje a figyelmet az újrahasznosítás oldaláról, az installáció célja, hogy megmutassam, az újrahasznosítás nem csak szürke unalmas ismétlődő vagy az eredeti anyagokhoz és tárgyakhoz képest alacsonyabb értékekkel bíró tárgyakban testesülhet, hanem végtelen lehetőségek rejlenek, játékos, soha nem gondolt dolgok is lehetségesek, és nem csak gépi újrahasznosítás lehetséges, az anyagokat nem csak "feldarálni" lehet és újragyúrni, vagy beépíteni kvázi tölteléknek valamibe stb., hanem valami teljesen újat lehet létrehozni, olyat is.

A szexalitás oldala az installációnak annyiban fontos, számomra és az üzenet szempontjából is, hogy egy olyan témát hoz be csak úgy mellesleg, a közbeszédbe, ami tabu, és olyan formában tálalja, hogy az nem túl szexualizált, nem tárgyiasítja a testiséget, nem pornográf és nem is misztifikál. Ezt nagyon jól leírja a LIFT-en tartott workshopról egy cikk:

"Bár első pillantásra a munkaasztalon heverő fekete gumibelső, a koszos, gépolajos biciklilánc láttán az jutott eszembe, hogy na, ezeket biztos nem vinném az ágyamba, nem hogy egy bátor leszbikával ki is próbáljam, később rá kellett jönnöm, valahol nem is ez a cél. Néhány lelkes és kíváncsi leszbikus együtt gyártott pár pikáns játékszert, magyarán tabukat döntögetett, nehogy már mások írják elő, mi a szexuálisan helyes megnyilvánulás, praktika."

A fesztivál előző napján Mester Dóra Djamila szex-edukátornak volt egy mondata, amit jó volt hallani:

a puncit vagy valamiféle misztikus édenkapunak képzeljük, vagy valami gusztustalan izének, hétköznapi fogalmunk erről a testrészünkről nincs. Olyan punciképünk, amely túldimenzionálás nélkül mutatja meg, ami van. Kábé úgy, mintha a kezünkre vagy a lábfejünkre néznénk.
 

bikesexual.blogsport.eu
flickr.com/photos/bike-sexual/