kategória: installáció

Technika: egyszerű eszközök segítségével, kézi munkával felújított „lomtis” bútorok vándorlásaimból és a környezetemből

Az újrahasznosítás mikéntje:
Költözéseim gondoltatták velem újra a tárgyak helyét, szerepét életemben, környezetemben. Próbálom megtalálni az egyensúlyt a múlt, a jelen és a jövő tárgyaival. Próbálom összegyúrni az idők környezetét. Keresem a válaszokat: mi az, amit még nem tudok elengedni, mi az, ami energiát ad a jelen pillanatához, s mi az, amire rátalálok majd? Próbálom ötvözni az időt, a korokat, emlékeket. Hátha megértek a jelen cselekvésével egy múltbéli történést, amivel merészebben hatolhatok a jövő felé.
 

Leírás: 

A bútorok tragédiája - avagy egy szubjektív subject ív

I.felvonás

Talán. 1923. Budapest. Káposztaszagú bérház második emelete. Alignapfénynappali. A sarokban ül egy karosszék. A karokban ül egy sarokszék. Zenitként belátja, öleli az időt és teret. Egy fiatal hölgysziluett hajnalban egy lila akác illatú bál után beleszáll, belepihen. Negatívját örökre felveszik a plüsszálak sercegései. A rézrugók emelik feszes sónedves combját, melyben az erek még a táncterem taktusára pulzálnak.

II.felvonás
Talán. 1955. Budapest. Káposztaszagú bérház második emelete. Alignapfénynappali. A sarokban ül egy karosszék. A karokban ül egy sarokszék. Az utcáról érthetetlen pusztító világégés hangjai. A szék létezése alig sejthető a kormozott üvegablakok mögött. A karosszék támlája előtt véget ér a világ, mögötte a béke dimenziója nyílik. Egy gyermek keres oltalmat itt, az árnyékok árnyékában. Arcát odaszorítja a támlához, a szövet beissza félelme nedveit. Körmével keres kapaszkodót a brokát mélyedéseiben. Minden utcai robbanást szíve és a rézrugók még visszhangoznak percekig.

III.felvonás
Talán. 1971. Budapest. Káposztaszagú bérház második emelete. Alignapfénynappali. A sarokban ül egy karosszék. A karokban ül egy sarokszék. Egy fiatal pár gubancolódik össze a karosszék odújában. Minden érintés lágy és alig. Térdhajlat, karfa, fejtámla, halánték, székláb és boka. A szeretkezőknek, mintha törzse lenne a karosszék, mint egy közös statikus pont, a lelógó végtagjaik pedig körbelengik azt, mint egy ringó lombkorona. A szövet szálai egyszerre mozdulnak lüktetésükre. Ledörzsölt hámsejtjeik szétszóródnak a plüssszálak mélyedéseiben.

IV. felvonás
Talán. Ma. Most én ülök a karosszékben. Tegnap éjjel akadtam rá az utcán a szemetesek tövében. Várt a novemberi esőben....

A pályázó adatai:
Horváth Krisztina – Az Új Vizualitás Alkotócsoport tagja /Művelődési Szint – Corvin/
ujvizualitas@gmail.com, horvacska@gmail.com
70 392 26 59

Eddigi kiállítások: ez az első megjelenés

Referenciák: a barátok